A choroid plexus papilloma, Methylation profiling of choroid plexus tumors reveals 3 clinically distinct subgroups

Idegrendszeri daganatos betegségek. Az idegrendszeri daganatok incidenciája, azaz új esetek száma egy év alatt,   főre vetítve, 2,8 a férfiaknál és 2 a nőknél. Megfigyelhető az idegrendszeri daganatok esetében bizonyos heterogenitás, tekintetben véve kort, a nemet, a földrajzi elhelyezkedést. Kor tekintetében két csoport a legveszélyeztetettebb.

A gyermekek, illetve a felnőttek 45 és 70 éves kor között, nem tekintetében egyértelműen a férfiaknál gyakoribb a choroid plexus papilloma előfordulás, mégpedig a fehérbőrű férfiaknál. Továbbá fejlett országokban magasabb az idegrendszeri daganatos megbetegedések száma, mint a fejlődő országokban.

• Category:Neurology - Wikimedia Commons | Radiology, Brain diseases, Mri brain
• Csepp bolhák és férgek ellen
• A CPP-ben szenvedő betegek kétharmada 2 év alatti.
• Ürülék a férgeken, ahol át kell menniük
• A gyermekkori intracranialis daganatok differenciál-diagnosztikai lehetőségei MR-rel
• Hpv vakcina bőrreakció
• Acta Veterinaria Hungarica Volume 57 Issue 3 ()

Fontos jellemzője az idegrendszeri daganatoknak, hogy bizonyos szövettani típusok megjelenése jellemző a korra, nemre. Gyermekkorban például a leggyakrabban előforduló szövettani típusok a medulloblastoma, illetve az alacsony malignitású glioma, felnőttkorban pedig a magas malignitású gliómák és meningeomák megjelenése a jellemző. Előbbi inkább férfiaknál, utóbbi nőknél a gyakoribb.

Malignus megbetegedéseknél elengedhetetlen, hogy a túlélésről szót ejtsünk.

Magas malignitású glioma, glioblastoma Gr. Medulloblastoma Gr. Etiológia Az idegrendszeri daganatok etiológiája, a molekuláris biológia és genetika ütemes fejlődése ellenére, még ma sem tisztázott.

Számos hiba került felfedezésre az idegrendszeri tumorok genetikai állományban, azonban a kép nem teljes. Nem szabad megfeledkeznünk a környezeti hatásokról, az helmint fertőzések immunválasz tényezőkről, vagy az immunszuppresszióról sem.

Mindegyik eset összefüggésbe hozható egyes idegrendszeri daganatok kialakulásával.

Környezeti hatások Ilyen környezeti hatás például az ionizáló sugárzás, vagy az elektromágneses fertőző szívféreg. Mindkettőt összefüggésbe hozzák gliomák, meningeomák, acusticus neurinomák kialakulásával. Daganatos megbetegedésben szenvedő gyerekeknél, akik a terápia a choroid plexus papilloma besugárzásban részesültek, az öt éves túlélők közt megfigyelhető volt, hogy elsősorban meningeoma, de glioma kialakulása is gyakoribb, mint a besugárzásban nem részesülteknél.

Emelkedett incidenciát figyeltek meg továbbá meningeoma esetén a Hiroshimát és Nagasakit érintő atombombázás túlélőinél is. Újra és újra felmerül, hogy a mobiltelefon használata növeli-e az esélyt idegrendszeri daganat kialakulására. A kérdés eldöntetlen, ugyanis folyamatosan születnek közlemények pro és kontra. Örökletes tényezők Egyes öröklődő betegségek esetén, melyekhez idegrendszeri daganatok asszociáltak, ismeretesek a kromoszómadeléciók, melyek felelőssé tehetők a tumorképződésért.

Ismeretessé váltak továbbá a humán genom analízise során olyan gének, melyek károsodása predisponál gliomaképződésre. Ilyenek az NF1 gén és a p53 gén.

Plexus choroideus

Nyilvánvalóan a károsodott gének közt vannak olyanok is, melyek a DNS javításáért felelősek. Egyéb tényezők A folát metabolizmusának zavarai is indukálhatnak gliomaképződést. Az immunszuppressziót összefüggésbe hozzák primer agyi lymphomák kialakulásával. Bizonyos interleukinek IL-4, IL szintjének változása szerepet tölthet be glioblastoma kialakulásában. Felmerült továbbá, hogy szerepet játszhatnak idegrendszeri daganat kialakulásában az allergia, atópia, különféle szisztémás fertőzések, egyes vírusok polyomavirus, cytomegalovirus, varicella-zoster virusvagy carcinogének, mint például a a choroid plexus papilloma aromás szénhidrogének.

Ezek szerepe azonban egyelőre vizsgálatok tárgyát képzi, nincsenek meggyőző eredmények. Az idegrendszeri daganatok morfológiai beosztása WHO-classification Egy idegrendszeri daganat morfológiájának, azaz szövettani jellemzőinek megismerése, és ezáltal malignitásának, grádusának megítélése kulcsfontosságú.

Alapkövéül szolgál a terápiának, a prognózisnak, vagyis eldönti a beteg sorsát. Segítségünkre lehet az osztályozásban a WHO-klasszifikáció, a helyzet azonban nem mindig egyszerű. A a choroid plexus papilloma időről időre szembe találja magát olyan szövettani jellegzetességekkel, melyek nem feleltethetők meg tökéletesen a klasszifikáció által meghatározott daganattípusoknak, vagy legalábbis csak részben.

Az oldalsó kamrákban a testben találhatóés megnövekedett mennyiségben folytatódik az átriumban.

Ezt bizonyítja, hogy a klasszifikációt újabb és újabb szövettani típusokkal, altípusokkal bővítik. Igen nehéz bizonyos esetekben eldönteni, hogy a vizsgált szövetminta mely gradusban sorolható. Előfordulhat, hogy a mikroszkópon keresztül jól differenciált sejteket látunk, alacsony sejtmagatípiával, ami grade I-II-es tulajdonság, ugyanakkor az egy látómezőbe eső mitózisok száma magas, ami grade III-as jellemző. Beláthatjuk, hogy nehéz helyzet, ugyanis a szövettani diagnózison, mint azt már említettük a terápia, illetve a prognózis múlik.

Természetesen ilyen esetben segítségül hívjuk a klinikumot. Sok esetben a pathológus csupán a tumorszövet egy kis darabját kapja vizsgálatra, tehát nem áll módjában áttekinteni a teljes daganatot, ami szintén félrevezető lehet. Ezért lényeges és elengedhetetlen, hogy a daganatos betegekről szóló terápiás döntéseket úgynevezett Onko-Team-ek hozzák meg, vagyis sebész, onkológus, sugárterapeuta, pathológus együtt.

A klasszifikációt napjainkban jelentős fokban segítik az egyes fenotípusok hátterében észlelhető DNS károsodások megléte, avagy hiánya is, vagyis a molekuláris biológiai módszerek adta lehetőségek segíthetnek a pontosabb besorolásban, ezáltal a terápia megválasztásában, illetve a prognózis megítélésében. Vegyük sorra az egyes grádusok szövettani sajátságait. Amennyiben igen alacsony proliferációs aktivitást látunk és a sejtek jól differenciáltak, a choroid plexus papilloma hasonlatosak bizonyos fokban a normál idegszöveti elemekhez, grade I-es típusról van szó.

Ha infiltratív a choroid plexus papilloma viselkedéssel, illetve a rezekciót követően kiújulással szembesülünk, bár a szövettan alacsony proliferációs aktivitást mutat, grade II-es típussal van dolgunk. Jellemző erre a típusra, a transzformációs hajlam, vagyis átalakulás magasabb malignitású szövettani formává.

Ilyen a sejtmag atípia, az élénk mitotikus aktivitás. A choroid plexus papilloma grade IV-es típus esetén magas mitotikus aktivitást találunk, sejtatípia, microvascularis proliferáció, necrosis látható, illetve kifejezett a sejtmag atípia. Ezekre a tumorokra jellemző az infiltrativitás, sőt egyes típusok craniospinalis szóródást mutathatnak.

Nézzük át nagyvonalakban, milyen szövettani típusok szerint osztályozza a WHO az idegrendszeri daganatokat, hangsúlyozandó, a teljesség igénye nélkül. Egy nagy csoportot képeznek a neuroepithelialis tumorok.

choroid plexus papilloma jelentése magyarul

Ide tarozó altípusok az astrocytaer tumorok pilocytás astrocytoma Gr. Következő csoport a neuronalis és kevert típusú neuronalis-glialis tumoroké, ide tartozik például a ganglioglioma Gr. Ia gangliocytoma Gr.

Ia centralis és extraventricularis neurocytoma Gr. IIvagy a gerincvelői paraganglioglioma Gr. Pinealis tumorok közül grade I-es a pineocytoma, grade IV-es pineoblastoma. További csoportot alkotnak a cranialis és paraspinalis idegek tumorai, ilyenek a schwannoma Gr. Ia neurofibroma Gr. Ivagy a perineurinoma Gr. A a choroid plexus papilloma, vagyis agyhártya eredetű tumorok, a meningeomák grade I-II-III-as csoportokba sorolhatók, de ide tartozik a haemangiopericytoma Gr.

II és a haemangioblastoma is Gr. A sella turcica környéki tumorok közül, melyek jellemzően grade I-es szövettani jellemzőkkel bírnak, a craniopharingeomát Gr. I emeljük ki.

Előfordulhatnak még mesenchymalis chondroma, chondrosarcoma, osteosarcoma, haemangioma, angiosarcoma és csírasejt eredetű germinoma, teratoma, choriocarcinoma tumorok is, illetve primer agyi lymphomák. Különálló csoportot alkotnak a metastasisok, melyek előfordulhatnak intracranialisan, a mylonhoz asszociáltan, illetve a craniumot, gerincoszlopot alkotó csontokban egyaránt. Fontos tudni, hogy a gliális eredetű tumorok mellett a leggyakrabban előforduló malignitás a központi idegrendszer tekintetében.

Legnagyobb számban különböző szövettani típusú tüdődaganatok metastasisa kerül diagnózisra, erre magyarázatot ad az anatómia.

Előfordulnak továbbá emlő- prostata- gastrointestinalis tumorok áttétei, illetve gyakori a melanoma malignum metastasis is. IV HE 7. II HE 7. II HE 4. Az idegrendszeri daganatok biológiai viselkedése Egy tumor megítélését befolyásolja a makroszkópos megjelenése, lokalizációja, környezetéhez való viszonya is. Központi idegrendszeri daganatok esetében a klasszikus TNM beosztás nem alkalmazható a helminthiasis ellenőrzése speciális tulajdonságok, körülmények miatt.

Az idegrendszeri daganatok nem metastatizálnak, kevés kivételtől eltekintve, azonban többségük, még az alacsonyabb grádusú gliomák is infiltratíve, éles határ nélkül nőnek.

Egyes daganattípusokhoz típusos lokalizáció köthető, ilyen például a pilocytás astrocytoma gyermekkorban, melyre az infratentoriális, vagyis hátsó scala-i megjelenés a jellemző. A pilocytás astrocytoma, mint azt már említettük I-es szövettani grádusú, vagyis tulajdonképpen benignus tumor. A hátsó koponyagödri növekedés azonban igen nagy problémát jelent, elzárva ugyanis a liquorkeringés útját végzetes intracranialis nyomásfokozódást okozhat.

Ilyen szemszögből vizsgálva tehát nem nevezhetjük jóindulatúnak a tumort. A koponyaűr zárt tér, tehát a sárga féregtabletták férgekhez növekedése előbb - utóbb intracranialis nyomásfokozódáshoz vezet, melynek a vége beékelődés, halál lehet.

Ilyen a choroid plexus papilloma minden agydaganat fatális következményekkel járhat, oldani kell tehát a koponyaűri nyomásfokozódást, leginkább, ha már annak tüneteit észleljük a betegen.

Klinikai vizsgálatok a GATA2 hiány

A glialis daganatok molekuláris biológiája Központi idegrendszeri daganatok közül a legszélesebb körben a gliomákat kutatták, kutatják molekuláris változások tekintetében, tehát a legtöbb információ is ezekről áll rendelkezésre. Glialis daganatok közül is a legnagyobb érdeklődés a glioblastomát Gr. IV övezi, érthető módon, hiszen igen malignus tumorról lévén szó, minden előrehaladás a tumor viselkedésének megismerésében, megértésében kulcsfontosságú lehet.

Megkülönböztetünk primer illetve secunder glioblastomát. A primer glioblastoma igen gyorsan progrediál, rövid klinikai történet kapcsolódik hozzá, és nincs semmilyen arra utaló jel, hogy egy kevésbé malignus daganatból transzformálódott volna. Secunder glioblastoma esetén kevésbé gyors progressziót találunk, némileg elhúzódó klinikai történettel.

A IV-es gradusú tumor pedig egy szövettanilag kevésbé malignus formából alakult ki. Szövettani vizsgálattal nehézségekbe ütközhet a két típus elkülönítése, ugyanis nem mindig kerül alacsony gradusú jellemzőket mutató szövetrész a patológushoz.

A megkülönböztetés viszont fontos, hiszen a primer típusú táplálkozás a gyermekek férgeinek kezelésében rosszabb prognózissal bír. Segítségünkre lehet a molekuláris háttér vizsgálata. Mára ismert tény, hogy időrendben eltérő az egyes genetikai defektusok kialakulása a két típus esetén.

Nézzünk néhányat, a teljesség igénye nélkül. Egyik legfontosabb megfigyelés volt az IDH 1 illetve 2 izocitrát dehidrogenáz gén korai fázisban történő mutációja.

Bizonyított, hogy mind alacsony grádusú asztrocytomákban, mind oligodendrogliomákban a képződés igen korai fázisában kialakulnak ezek a mutációk. Azért nagy jelentőségű a dolog, mert a megfigyelések alapján az IDH1 mutált betegek jobb prognózisúak, fontos tehát ismernünk a gén, a fehérje státuszát gliális tumorok esetén.

Mindenképp említést kell tennünk az úgynevezett epigenetikus változásokról. Ebben az esetben a choroid plexus papilloma DNS szekvenciában nem történik változás. A a choroid plexus papilloma promoter régiójában helyet foglalnak úgynevezett CpG site —ok. Ha egy gén promóter régiójában az CpG site-ok többségén metil csoport van, akkor a gén nem íródik át, vagyis róla fehérje nem expresszálódik. Ha viszont kevés metil csoport foglal helyet a a choroid plexus papilloma említett lokalizációkban, akkor a gén átíródása fokozódik.

Jól látható tehát, hogy a fenti mechanizmus lehetővé teszi egy gén működésének szabályozását a nélkül, hogy visszafordíthatatlan változás esne rajta.

Glioblastoma képződés esetén számos tumor szuppreszor gén inaktivációját magyarázzák a fenti folyamattal. Itt fontos megemlíteni az MGMT O6-methylguanine —DNA-methyltransferase fehérje nevét, mely a fent említett metil csoportok — és egyéb promutagenikus alkil csoportok — eltávolítását végzi a DNS láncról a nevében szereplő lokalizációból.

Tulajdonképpen egy repair fehérjéről van szó, aminek, ha megfontoljuk a működését érthetővé válik, hogy az olyan kemoterápiás szerek hatékonyságát, melyek a DNS lánc alkilálása révén hatnak, negatívan befolyásolja. Glioblastoma terápia első vonalbéli szere a temozolomid, mely egy alkilálószer. Sikerült igazolni, hogy ha egy tumor valamely okból például promóter methyláció miatt elvesztette az MGMT expressziójának képességét, akkor sokkal fogékonyabbá válik a temozolomidra.

Tehát ha ismerjük az adott glioblastoma esetén az MGMT statusát, megjósolható, hogy hatékony lesz — e a temozolomid. Szintén lényeges megfigyelés, hogy összefüggés van 1p19q chromoszóma deléció és az anaplasticus oligodendrogliómák PCV procarbazin, CCNU, vincristin terápiára adott válasza közt. Amennyiben a deléció kimutatható, a terápiára adott válasz kedvezőbb, tehát szintén egy prognosztikai faktorról van szó az 1p19q deléció esetén.