Felvázolja a fonálféreg fejlődési ciklusát

A görög atomisták már i.

A római atomista Lucretius i. Az állatok fejlődésén belül az ember kialakulását több, egyre kevésbé állatias formán való átmenettel írja le. Találunk példát az evolúciós megközelítésre ősi indiai iratokban is különösen a Védákban és Patandzsali írásaibanvalamint a kínai gondolkodóknál Joseph Needham szerint például a taoizmus nyilvánvalóan tagadta a fajok változatlanságát.

Amíg a Római Birodalom bukása után Európán belül az evolúciós elképzelések többé-kevésbé kihaltak, az iszlám világban tovább éltek. Al-Jahiz például foglalkozott a környezet szerepével egy állat túlélési esélyei kapcsán, Ibn al-Hajszam pedig ennél is tovább ment, amikor könyvében kimondottan az evolúció természetesen nem a természetes szelekció mellett kardoskodott.

Számos más iszlám tudós és gondolkodó mint például Naszír ad-Dín Túszí is foglalkozott hasonló elképzelésekkel. Ezek a művek latinra fordítva jutottak el a reneszánsz utáni Felvázolja a fonálféreg fejlődési ciklusát, ahol bár eleinte észrevétlenül minden bizonnyal nagy hatással voltak a tudományra. Az és közötti evolúciós elméletek között csak néhány volt, amely a Föld, az élet és az univerzum kialakulását és fejlődését isteni beavatkozás nélkül képzelte el.

Ragaszkodott ahhoz, hogy az élőlények csírái öröktől fogva létezők és minden élő magában rejt egy belső tervet, mely egy átalakulások hosszú során át történő fejlődést irányít. Ezen fejlődés eredményeképpen jönnek létre a jelen geológiai formák, az élőlények, a lélek és a civilizációk.

Leibniz tisztán vallotta, hogy az evolúció isteni elvek alapján zajlik. Ezzel nagy általánosságban előre vetítette a természetes szelekció elvét. Az evolúcióval kapcsolatos pontatlan és általános ötletelések gyorsan terjedtek a Georges-Louis Leclerc de Buffon puhatolózó, óvatos stílusban értekezett a fajok változékonyságáról és a természet erőinek hatásáról az élőlények létrehozásában. Immanuel Kant Az ég általános természetrajza és elmélete című, ben megjelent munkájában felvázolt egy elméletet a formátlan anyag magasabb rendű állatokká és növényekké szerveződéséről, és azt is felvetette, hogy az összehasonlító anatómia által feltárt felépítésbeli fokozatosság az összes élőlény vérrokonságára utal, amelynek oka minden bizonnyal a közös őstől felvázolja a fonálféreg fejlődési ciklusát származás.

EZT A MUNKÁT

A sikeres variációk és változások megjelenését azonban sokkal inkább az felvázolja a fonálféreg fejlődési ciklusát fizikai adottságaival látta összefüggeni, mint a környezet hatásával. Johann Gottfried Herder felvetette, hogy a sokszorozódó változások a létért való folyamatos küzdelemmel együtt nagy szerepet játszanak az élővilágban, de elképzelései elnagyoltak és kezdetlegesek voltak. Szerzett tulajdonságok, lamarckizmus és természetes szelekció[ szerkesztés ] és között James Burnett Lord Monboddo írásaiban felvázolta azt az elképzelést, miszerint az ember a főemlősöktől származik, és az élőlények képesek tulajdonságaikat a környezettel való kölcsönhatásuknak megfelelően tovább vinni hosszú időn át.

Még a nyelv evolúciójával is foglalkozott.

Ki eszik burgonyát a földbe. Ki zúzta a burgonyát

Jan-Andrew Henderson szerint Monboddo volt az első, aki megfogalmazta a természetes szelekció elvét. Ezt a változást vette a fajok fejlődésének alapjául egy folyamatos sorban, melyben egyre magasabb szerveződési szintek jelennek meg.

William Smith volt az első, aki a kőzetrétegeket a bennük található fosszilis leletek alapján rakta sorba. Tőle függetlenül, Georges Cuvier és Alexandre Brongniart ben megjelentették leírásukat a Föld korával kapcsolatban, melyre a kőzetek rétegsorai alapján következtettek, de a változásokat katasztrófákkal magyarázták, s az evolúciót elvetették.

Charles Darwin és Alfred Russel Wallace nem tudtak erről a munkáról, amikor közösen publikálták elméletüket ban, bár Darwin később elismerte, hogy Wells előbb talált rá a megoldásra, mint ők.

Egy brit összehasonlító anatómiai iskola, amelynek Robert Knox sebész és Robert Edmund Grant anatómus is a tagja volt, közeli kapcsolatban állt Lamarck Francia Transzformisták nevű iskolájával, melyhez Étienne Geoffroy Saint-Hilaire is tartozott.

Grant továbbfejlesztette Lamarck és Erasmus Darwin nézeteit, s a közös leszármazás bizonyítására a homológiákat kutatta. Fiatal diákként Charles Darwin csatlakozott Granthez a tengeri állatok életciklusának kutatásában. A számtan úttörőjének számító Charles Babbage ben publikálta magánkiadásban Felvázolja a fonálféreg fejlődési ciklusát Bridgewater Értekezését, közzétéve elméletét, miszerint Isten mindenütt jelenlevő és mint isteni törvényhozó, rendelkezik a teremtéshez szükséges előrelátással is.

Így aztán olyan törvényeket vagy programokat alkotott, amelyek képesek voltak a megfelelő korokban létrehozni fajokat, sokkal inkább, mint ad hoc teremtés útján beavatkozni, amikor új fajokra volt szükség.

Ez vezetett elméletének kialakulásához, majd Wallace-szal együtt történő publikálásához ban.

Az evolúciós gondolkodás története

Charles Darwint azonban korábbi szerzők, elsősorban nagyapja, Erasmus Darwin is jócskán befolyásolták. Szintén jelentős munkának számított A természet teremtéstörténetének nyomai című könyv, mely név nélkül jelent meg Angliában, ben. A szerzője valójában Robert Chambers volt.

Olyan evolúcióelméletet vázolt fel, amely valamelyest Jean-Baptiste Lamarck tanaira épült, s a viktoriánus társadalomban jelentős politikai vitát kavart radikalizmusával és liberalizmusával. Ez az evolúcióelmélet mindent felölelt az állatoktól az emberi elmén és a gazdaságon át a Naprendszerig.

Fehérvérsejtek vándorlása hámsérüléskor

Darwin később megjegyezte, hogy ez a munka készítette fel a világot az ő elméletének befogadására.