Dysbiosis lps
Depression: Gut Dysbiosis Hypothesis
A májcirrhosisban egyidejűleg alkalmazott hosszú távú protonpumpa-gátló kezelés hatásait mikrobiális biomarkerek jelezhetik előre január Diavitas Magazin Körültekintést igényelhet a májcirrhosisban egyidejűleg alkalmazott hosszú távú protonpumpa-gátló kezelés. Ebben segítenek a mikrobiális biomarkerek!
A protonpumpagátló PPI gyógyszerek fontos szerepet játszanak a gyomorsavval összefüggő betegségek kezelésében. Májcirrhosisban szenvedő betegeknél ugyanakkor körültekintést igényel a dysbiosis lps.
Képes-e az 1 hetes rifaximin-kezelés a bél mikrobiotájának hosszú távú helyreállítása Parkinson-kórban szenvedőknél?
A savcsökkentő kezelés ugyanis negatív hatással lehet a bélfal áteresztő képességére - növelheti azt. Megváltoztatja a bélflóra összetételét dysbiosist okoz és csökkenti annak fajgazdagságát.
- Helminthophobia kezelés
- Egészséges emberi férgek
- Miért hasfájós a kisbabám?
Hatására az étellel bevitt, valamint a szájban élő baktériumok túlélése a tápcsatorna alsóbb szakaszaiban megnő kevésbé érvényesül a gyomorsav baktériumölő hatása.
Vizsgálatok szerint mindezen tényezők a májcirrhosissal küzdőknél több mellékhatást is okozhatnak, így például spontán bakteriális hashártyagyulladást, illetve szerepet játszhatnak más szövődmények kialakulásában és a magasabb halálozásban is. Általánosságban tehát elmondható, hogy cirrhosisban a dysbiosis lps dysbiosis lps felborulása dysbiosisa gyakrabban vezet toxinok felszaporodásához, gyulladáshoz, illetve béleredetű fertőzéshez.
A PPI elhagyásával a bélflóra eltérések és okozott tünetei javulhatnak, mely rövidebb kórházi tartózkodást jelenthet a beteg számára.
Mivel a gyomorsav zavarokkal összefüggő betegségekben a gyógyszeres kezelés elhagyása nem mindenki számára lehet opció, szükség van az előnyök és hátrányok mérlegelésére. Ebben segíthetnek a mikrobiális biomarkerek!
Egy friss kutatásban arra keresték a választ, milyen bél-eredetű biomarkerek segíthetnek felismerni a PPI okozta bélflóra változásokat, illetve az ezzel összefüggő bélbarrier károsodást, áteresztőképesség növekedést. Ezeknek az információknak előrejelző értéke lehet dysbiosis lps májcirrhosisos betegek 3 éves túlélést tekintve.
A mikrobiom összetételét 16 s rDNS technológiával elemezték.
Megfigyelték, hogy PPI terápia során szignifikánsan megnő Streptococcus salivarius, Veillonella parvula melyek elsősorban a szájüregben fordulnak elő és a Streptococcus genus aránya. A bakteriális transzlokáció, gyulladás és bél áteresztőképesség mértékét a széklet calprotectin és zonulin, valamint a szérum LPS lipopoliszacharid szintekkel jellemezték.
A dysbiotikus Streptococcus salivarius magasabb aránya együtt járt a széklet emelkedett calprotectin szintjével a nem dysbiotikus PPI-vel kezelt betegekhez, illetve a kontroll csoportba tartozókhoz képest is. Veillonella parvula és Streptococcus dysbiosis esetében is mindhárom biomarker emelkedett szintjét írták le, a kontroll dysbiosis lps képest. A kutatást végző csoport kiemelte, hogy a Streptococcus salivarius bősége különösen a bélgyulladáshoz és a nagyobb bélpermeabilitáshoz, a Veillonella parvula emelkedett aránya pedig a romló májfunkcióhoz kapcsolódhat.
